A régi fényképezőgépünk kicsit betegeskedett, ami nagyban köszönhető annak a szomorú ténynek, hogy hajlamos volt kiugrani a kezemből, miközben a hímzéseket fotóztam. Amikor a párom felvetette, hogy kéne egy új, akkor persze én sem tiltakoztam, és neki sem kellett kétszer mondani, hogy keressen valami jót, inkább a szuperextra szolgáltatásokkal rendelkező csodamasináktól volt nehéz eltántorítani. Mondjuk ehhez tudni kell, hogy ő szinte sosem fotóz, és mióta Andris megvan, az én alkotási vágyam is kimerül a hímzések és a babaportrék készítésében, és mindezt automata beállításokkal. Szóval azt hiszem érthető miért nem lelkesedtem fel a tükörreflexes hiperszerkezetek hallatán, ami árából egy fotóst is vehettünk volna. De végül született egy nagyon jó kis kompromisszum, és íme az első fotók. (Na jó, az igazi elsők Andrisról készültek, de őt most nem pakolom fel ide...)
Our old camera was a little bit ill, due mostly to the fact that I dropped it several times during the last year. I still believe they were not a real drops, more like jumps, to give my beautiful cross stitch an even closer look, but unfortunately noone believes me. However, when my DH suggested to get a new one I was not against the idea, and he quickly started to check the digital camera tests. It was more difficult to eliminate his immediate interest in the superest reflex cameras, given the fact that he hardly ever takes a photo, and my capabilities at the moment are limited to make portraits of our son and my stitching - strictly auto settings allowed. Finally we got an agreement and here are the first photos. (Well, the very firsts are about our son, but he will not be posted here...)
Chatelaine: Autumn Knotgarden
Fonal/Floss: DMC + many silks as suggested in the kit
Anyag/Fabric: Zweigart antique white 32 ct Belfast
